naphosszat a templom előtt
hogy került oda
a döglött kutya
még nem volt ott
a templom előtt
éjszaka
a döglött kutya számára
az élet feladatát elvégezni
csupán tréfadolog
pedig nem volt még ott
a templom előtt éjszaka
a döglött kutya éjszaka
még nem tréfálkozott a templom előtt
igaz nem is számolta belülről
kifelé haladva
az egymásba nyíló udvarokat
a döglött kutya legyőzte
a disznót a kakast és a kígyót
nem fújja őt a nyolc világi szél
amely a szenvedélyeket szítja
a templom előtt
a döglött kutya éjszaka
még nem tartózkodott
a templom előtt
elmélkedni se látták a keresztnél
üdvtanilag gondolva a három időre
a döglött kutyának nincs árnyéka
bár rá a szeretet árnya vetül
lehet-e igaz ismeret forrása
a döglött kutyáról való elmélkedés
a templom előtt
a döglött kutya
nem látja állandónak azt
ami változik pillanatonként
a templom előtt
nem érzékeli folyamatként
a döglött kutya a mozzanatokat
nem gyakorítja
nem kölcsönös és nem szenvedő
nem alárendelő de tartós és visszaható
a templom előtt
a döglött kutya a dolgokat
közvetlen módon ismeri meg
nem iktat be iktatószámokat
a tárgy és a tudat közé
a templom előtt
a döglött kutya
nem vörös és nem is fekete
nem visel vörös sem fekete koronát
amit égjáró tündérek adnak át
az ő aktivitása mégis időtlen a templom előtt
a döglött kutya tartós és visszaható
legyőzte a tudatlanságot
a vágyat és a gyűlöleletet
a döglött kutya ott elmélkedik
naphosszat a templom előtt
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Tiszatáj, 2015/5.
Feltöltés ideje: 2016-03-08 17:15:40
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-08 17:15:40
