Fekete Orsolya : meghajlás

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2795 szerző 35925 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szentmártoni János
  Összefoglalás
Új maradandokkok

Fábián Franciska: Űzöttség tánczenére
Seres László: Kutya-mese-vers
Szilasi Katalin: Jónás imája - másképp
Farkas György: Oszlás
Kiss Anna Mária: keresetlen percek ( Juhász Tibornak )
Tiszai P Imre: Éjfél, jéghideg szélben (javított)
Vajdics Anikó: Hanyadik dimenzió
Farkas György: A veszedelem órája (jav.)
Seres László: Materidealisták
Seres László: Rom-antika
FRISS FÓRUMOK

Csapó Angéla 2 órája
Szakállas Zsolt 8 órája
Budai Zolka 10 órája
Zsuzsanna Grande 1 napja
M. Szabó Mihály 1 napja
Franczen Bea 1 napja
Francesco de Orellana 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Tiszai P Imre 1 napja
Iványi Mónika 1 napja
Szilágyi Erzsébet 1 napja
Vezsenyi Ildikó 1 napja
Nagyító 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Bakkné Szentesi Csilla 2 napja
Berki Barbara Izabella 2 napja
Dezső Ilona Anna 3 napja
Szilasi Katalin 3 napja
Kiss Anna Mária 3 napja
FRISS NAPLÓK

 nélküled 5 órája
Jó, ha a vége jó 6 órája
Játék backstage 7 órája
Conquistadores 8 órája
Gyurcsi 13 órája
Frady Endre 13 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 17 órája
Minimal Planet 1 napja
leállósáv 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
Apa levelei 1 napja
Baltazar 1 napja
mix 1 napja
Volt egy pillanat 1 napja
Zúzmara 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Fekete Orsolya
meghajlás


1.
nyugtalan éjszaka  rezzen
bugyraimba zárkóznék, de már nem
tartanak biztonságban - érzem  szándékát a csendnek
átnyúlni sejtfalaim közül, rémülten, utánad - a legszentebb imákat most
elő kéne venni, megforgatni legalább, és úgy kiköpni, de én
valami kétségtelenül tisztát rohasztok torkomban örökös-mohón,
ájtatos, naiv igyekezettel már évszázadok óta

az Éden komposztját érleled bennem intim gyehenna roston, látlak, Atyám,
mikor magamba nézek;
egy meg nem értett rendező, kuporogsz a félhomályban
férgek és penész
gyakori ön-rohasztó szertartások maradványai,
lekarmolt függönyök,
olcsó, lebuj-szerű színház egyetlen, örökké tartó darabjának jelenet-foszlányai
peregnek -  az évszázados vakolat, por
és hamu, esszenciánk

2.
százszor újrahúzott palotád őrzöm kitartó-diszkréten, alattam
az örökkön újra-rakott gyehenna-parázs, egyszerű, ódon lábtörlő,
rojtos, üdvözlet nélküli, ám ugyanott
fordultamban, egyszer, valamit megneszeltem ;
épp illanni kész, bűnös gondolat volt még csak a teremtés,
mint ócska, oda nem illő csavart
eleresztett könnyedén a gyenge foglalat,
és pörögtem, mint spirál,
privát dimenzió tengelyébe fúrva magam
vegytiszta és végtelen szabadulás-extázis,
lélek-keringő, örökkön-örökké mégsem, és valamennyi arcod
elmosolyodott rajta, megkönnyebbülten, ahogy azt jártam, Atyám

ettem testedet, s ittam véredet,
ó,  csontig rágtalak már Téged
zúgtam rébuszaid öntudatlan, hagytam én ezt, hagytam azt is
az embert,
magamat roskadni alatta és most
lelkemre tapadva kúszik, sajog
civilizációk nőnek, s vesznek ki bennem
beléd tiprom magamat, őrjöngöm és fenyegetőzöm...hahh
oly kiszámítható vagyok

3.
színeid rajtunk kifakultak, bennünk a lélek
avas , korgó psziché, mi maradt
az öntudat,
látom teremtésed cinizmusának végtelen árnyalatát:
vétked, ó igen nagy vétked
töri minden léptem
korok
jönnek és mennek
- emberáradat - .

olyannyira pihennék már ,
oldozz fel
egy percre csak,
míg kihűl a korbács hegyén a másik vére,
míg pislan egyet a világ

leszek a holdsugaras hajnal
- ártatlanul eleven, maszatos kisgyerek,
ki behabzsolt mindent, mi belőled megmaradt,-
elbűvölten hallgatom majd
élni álmukból felkényszerült halandók besült sikolyát,

leszek a Bukott
rugós zsebkése, ama bizonyos estékre, biztonság esetére
az a  kis bizalmatlanság,
penge, éles kritika,
és kinyitna a hitvány, a kócos, a beste míg üldöztetve lenne,
kinyitna a szende, lassan tengő nyomorúság, keresztre feszítetlen Jézusok,
politikusok, homokosok és kurvák,

tudnák, hogy igazak és örökkévalóak
vagyunk mindnyájan,
mert fülükbe súgnám
az egyetlen dolgot, mit tudni akarnak valóban, és
mennybe mehetnénk akkor mindannyian,
puha macskatalpakon szökdécselnénk végig, mezítláb
a roskatag gerendákon, oly könnyedén, csak egyik láb-, másik:

meghajlás.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-03-02 16:02:33
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-02 16:02:33


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-02-11 10:51 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
2018-08-16 18:22 kedvenceimből
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-02-19 20:58   új fórumbejegyzés: Csapó Angéla
2019-02-19 20:56   Új fórumbejegyzés: Csapó Angéla
2019-02-19 19:04   új fórumbejegyzés: Csapó Angéla
2019-02-19 18:56   Új fórumbejegyzés: Csapó Angéla
2019-02-19 18:56   új fórumbejegyzés: Csapó Angéla
2019-02-19 18:56   Új fórumbejegyzés: Csapó Angéla
2019-02-19 18:19   Napló: nélküled
2019-02-19 17:37   Napló: Jó, ha a vége jó
2019-02-19 17:32   Napló: Jó, ha a vége jó
2019-02-19 16:40   Napló: Jó, ha a vége jó