Fekete Orsolya : meghajlás


 
2841 szerző 39118 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szolcsányi Ákos
  Egy kapcsolat fele
Új maradandokkok

Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
Szőke Imre: Bucc
Köves István: DÉLELŐTT, INDIÁN NYÁR
Pálóczi Antal: Kertben
Albert Zsolt: Világosság nyolc napig*
Albert Zsolt: A Nap feltámasztása
FRISS FÓRUMOK

Szilasi Katalin 2 órája
Filip Tamás 3 órája
DOKK_FAQ 4 órája
Misinszki Hanna 4 órája
Gyurcsi - Zalán György 5 órája
Bátai Tibor 5 órája
Szakállas Zsolt 6 órája
Paál Marcell 6 órája
Serfőző Attila 8 órája
Mórotz Krisztina 8 órája
Ötvös Németh Edit 10 órája
Ocsovai Ferenc 10 órája
Metz Olga Sára 11 órája
Tóth Gabriella 11 órája
Kiss-Teleki Rita 11 órája
Valyon László 11 órája
Bara Anna 12 órája
Tímea Lantos 13 órája
Tamási József 17 órája
Vasi Ferenc Zoltán 17 órája
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 2 órája
az utolsó alma 3 órája
nélküled 5 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 7 órája
Az amazonok rejtett zugai 8 órája
Baltazar 11 órája
Bara 13 órája
az univerzum szélén 14 órája
Sin 15 órája
különc 1 napja
Gyurcsi 1 napja
Dokk-verspályázat 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
Metz-Művek 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Fekete Orsolya
meghajlás


1.
nyugtalan éjszaka  rezzen
bugyraimba zárkóznék, de már nem
tartanak biztonságban - érzem  szándékát a csendnek
átnyúlni sejtfalaim közül, rémülten, utánad - a legszentebb imákat most
elő kéne venni, megforgatni legalább, és úgy kiköpni, de én
valami kétségtelenül tisztát rohasztok torkomban örökös-mohón,
ájtatos, naiv igyekezettel már évszázadok óta

az Éden komposztját érleled bennem intim gyehenna roston, látlak, Atyám,
mikor magamba nézek;
egy meg nem értett rendező, kuporogsz a félhomályban
férgek és penész
gyakori ön-rohasztó szertartások maradványai,
lekarmolt függönyök,
olcsó, lebuj-szerű színház egyetlen, örökké tartó darabjának jelenet-foszlányai
peregnek -  az évszázados vakolat, por
és hamu, esszenciánk

2.
százszor újrahúzott palotád őrzöm kitartó-diszkréten, alattam
az örökkön újra-rakott gyehenna-parázs, egyszerű, ódon lábtörlő,
rojtos, üdvözlet nélküli, ám ugyanott
fordultamban, egyszer, valamit megneszeltem ;
épp illanni kész, bűnös gondolat volt még csak a teremtés,
mint ócska, oda nem illő csavart
eleresztett könnyedén a gyenge foglalat,
és pörögtem, mint spirál,
privát dimenzió tengelyébe fúrva magam
vegytiszta és végtelen szabadulás-extázis,
lélek-keringő, örökkön-örökké mégsem, és valamennyi arcod
elmosolyodott rajta, megkönnyebbülten, ahogy azt jártam, Atyám

ettem testedet, s ittam véredet,
ó,  csontig rágtalak már Téged
zúgtam rébuszaid öntudatlan, hagytam én ezt, hagytam azt is
az embert,
magamat roskadni alatta és most
lelkemre tapadva kúszik, sajog
civilizációk nőnek, s vesznek ki bennem
beléd tiprom magamat, őrjöngöm és fenyegetőzöm...hahh
oly kiszámítható vagyok

3.
színeid rajtunk kifakultak, bennünk a lélek
avas , korgó psziché, mi maradt
az öntudat,
látom teremtésed cinizmusának végtelen árnyalatát:
vétked, ó igen nagy vétked
töri minden léptem
korok
jönnek és mennek
- emberáradat - .

olyannyira pihennék már ,
oldozz fel
egy percre csak,
míg kihűl a korbács hegyén a másik vére,
míg pislan egyet a világ

leszek a holdsugaras hajnal
- ártatlanul eleven, maszatos kisgyerek,
ki behabzsolt mindent, mi belőled megmaradt,-
elbűvölten hallgatom majd
élni álmukból felkényszerült halandók besült sikolyát,

leszek a Bukott
rugós zsebkése, ama bizonyos estékre, biztonság esetére
az a  kis bizalmatlanság,
penge, éles kritika,
és kinyitna a hitvány, a kócos, a beste míg üldöztetve lenne,
kinyitna a szende, lassan tengő nyomorúság, keresztre feszítetlen Jézusok,
politikusok, homokosok és kurvák,

tudnák, hogy igazak és örökkévalóak
vagyunk mindnyájan,
mert fülükbe súgnám
az egyetlen dolgot, mit tudni akarnak valóban, és
mennybe mehetnénk akkor mindannyian,
puha macskatalpakon szökdécselnénk végig, mezítláb
a roskatag gerendákon, oly könnyedén, csak egyik láb-, másik:

meghajlás.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-03-02 16:02:33
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-02 16:02:33


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-02 00:16   Napló: Bátai Tibor
2025-07-02 00:06   Napló: az utolsó alma
2025-07-02 00:06   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-02 00:05   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-02 00:02   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-01 23:59   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-01 23:51   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-01 23:51   új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2025-07-01 23:50   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-01 23:46   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György