Fekete Orsolya : meghajlás

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 38990 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Duma György: Rosszkedvem üres
Duma György: Másodpercesek 2.
Duma György: Vérfoltos pillanat
Duma György: A semmi peremén
Vasi Ferenc Zoltán: Gyászidőben
Vasi Ferenc Zoltán: Álomelőttes
Serfőző Attila: A Napon át
Serfőző Attila: Fátyolfüst
Serfőző Attila: Kék impresszió
Serfőző Attila: Átutazóban
FRISS FÓRUMOK

Pálóczi Antal 13 órája
Tóth János Janus 14 órája
Mórotz Krisztina 19 órája
Nagyító 20 órája
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Szilasi Katalin 1 napja
Duma György 1 napja
Kosztolányi Mária 2 napja
Tímea Lantos 4 napja
Geréb János 5 napja
Gyors & Gyilkos 5 napja
Tamási József 7 napja
Filip Tamás 7 napja
Ligeti Éva 7 napja
Egry Artúr 8 napja
Valyon László 8 napja
Tóth Gabriella 10 napja
Serfőző Attila 10 napja
Szakállas Zsolt 10 napja
Karaffa Gyula 11 napja
FRISS NAPLÓK

 PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 3 órája
Baltazar 7 órája
Bátai Tibor 8 órája
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 10 órája
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 11 órája
az univerzum szélén 13 órája
mix 14 órája
A vádlottak padján 14 órája
négysorosok 1 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN II. 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
Gyurcsi 4 napja
Janus naplója 4 napja
Zúzmara 4 napja
Ötvös Németh Edit naplója 6 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Fekete Orsolya
meghajlás


1.
nyugtalan éjszaka  rezzen
bugyraimba zárkóznék, de már nem
tartanak biztonságban - érzem  szándékát a csendnek
átnyúlni sejtfalaim közül, rémülten, utánad - a legszentebb imákat most
elő kéne venni, megforgatni legalább, és úgy kiköpni, de én
valami kétségtelenül tisztát rohasztok torkomban örökös-mohón,
ájtatos, naiv igyekezettel már évszázadok óta

az Éden komposztját érleled bennem intim gyehenna roston, látlak, Atyám,
mikor magamba nézek;
egy meg nem értett rendező, kuporogsz a félhomályban
férgek és penész
gyakori ön-rohasztó szertartások maradványai,
lekarmolt függönyök,
olcsó, lebuj-szerű színház egyetlen, örökké tartó darabjának jelenet-foszlányai
peregnek -  az évszázados vakolat, por
és hamu, esszenciánk

2.
százszor újrahúzott palotád őrzöm kitartó-diszkréten, alattam
az örökkön újra-rakott gyehenna-parázs, egyszerű, ódon lábtörlő,
rojtos, üdvözlet nélküli, ám ugyanott
fordultamban, egyszer, valamit megneszeltem ;
épp illanni kész, bűnös gondolat volt még csak a teremtés,
mint ócska, oda nem illő csavart
eleresztett könnyedén a gyenge foglalat,
és pörögtem, mint spirál,
privát dimenzió tengelyébe fúrva magam
vegytiszta és végtelen szabadulás-extázis,
lélek-keringő, örökkön-örökké mégsem, és valamennyi arcod
elmosolyodott rajta, megkönnyebbülten, ahogy azt jártam, Atyám

ettem testedet, s ittam véredet,
ó,  csontig rágtalak már Téged
zúgtam rébuszaid öntudatlan, hagytam én ezt, hagytam azt is
az embert,
magamat roskadni alatta és most
lelkemre tapadva kúszik, sajog
civilizációk nőnek, s vesznek ki bennem
beléd tiprom magamat, őrjöngöm és fenyegetőzöm...hahh
oly kiszámítható vagyok

3.
színeid rajtunk kifakultak, bennünk a lélek
avas , korgó psziché, mi maradt
az öntudat,
látom teremtésed cinizmusának végtelen árnyalatát:
vétked, ó igen nagy vétked
töri minden léptem
korok
jönnek és mennek
- emberáradat - .

olyannyira pihennék már ,
oldozz fel
egy percre csak,
míg kihűl a korbács hegyén a másik vére,
míg pislan egyet a világ

leszek a holdsugaras hajnal
- ártatlanul eleven, maszatos kisgyerek,
ki behabzsolt mindent, mi belőled megmaradt,-
elbűvölten hallgatom majd
élni álmukból felkényszerült halandók besült sikolyát,

leszek a Bukott
rugós zsebkése, ama bizonyos estékre, biztonság esetére
az a  kis bizalmatlanság,
penge, éles kritika,
és kinyitna a hitvány, a kócos, a beste míg üldöztetve lenne,
kinyitna a szende, lassan tengő nyomorúság, keresztre feszítetlen Jézusok,
politikusok, homokosok és kurvák,

tudnák, hogy igazak és örökkévalóak
vagyunk mindnyájan,
mert fülükbe súgnám
az egyetlen dolgot, mit tudni akarnak valóban, és
mennybe mehetnénk akkor mindannyian,
puha macskatalpakon szökdécselnénk végig, mezítláb
a roskatag gerendákon, oly könnyedén, csak egyik láb-, másik:

meghajlás.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-03-02 16:02:33
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-02 16:02:33


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-03-27 04:32   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2025-03-27 00:04   Napló: Baltazar
2025-03-26 23:16   Napló: Bátai Tibor
2025-03-26 21:57   Napló: Baltazar
2025-03-26 21:34   Napló: Baltazar
2025-03-26 20:49   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2025-03-26 20:36   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2025-03-26 19:40   Napló: PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE
2025-03-26 19:35   Napló: PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE
2025-03-26 18:20   Napló: Baltazar