Fekete Orsolya : meghajlás


 
2841 szerző 39179 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Faludy György
  Óda a magyar nyelvhez
Új maradandokkok

Tamási József: határtalanul
Tóth Gabriella: Morfondír
Faludy György: A felsõbbrendû ember
Tímea Lantos: Tavasz
Köves István: VIRÁGÉNEK
Mórotz Krisztina: Méhsejt
Serfőző Attila: Lenyomat
Tímea Lantos: Középső szoba
Bátai Tibor: köztes állapotok
Kosztolányi Mária: az én Ferencem...
FRISS FÓRUMOK

Szilasi Katalin 1 órája
Valyon László 2 órája
Bátai Tibor 4 órája
Ilies Renáta 4 órája
Kiss-Teleki Rita 5 órája
Paál Marcell 5 órája
Tamási József 5 órája
Tímea Lantos 5 órája
Bara Anna 6 órája
Zsolt Szakállas 6 órája
Ocsovai Ferenc 6 órája
Szakállas Zsolt 8 órája
Tóth Gabriella 13 órája
Tóth János Janus 14 órája
Kosztolányi Mária 1 napja
Vadas Tibor 1 napja
Karaffa Gyula 1 napja
Vasi Ferenc Zoltán 1 napja
Serfőző Attila 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 1 órája
Zúzmara 7 órája
Bara 8 órája
Baltazar 16 órája
Dokk-verspályázat 1 napja
útinapló 1 napja
négysorosok 1 napja
Gyurcsi 2 napja
nélküled 2 napja
az univerzum szélén 3 napja
Paricska. Életmű 3 napja
különc 3 napja
Sin 4 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 4 napja
Ötvös Németh Edit naplója 5 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Fekete Orsolya
meghajlás


1.
nyugtalan éjszaka  rezzen
bugyraimba zárkóznék, de már nem
tartanak biztonságban - érzem  szándékát a csendnek
átnyúlni sejtfalaim közül, rémülten, utánad - a legszentebb imákat most
elő kéne venni, megforgatni legalább, és úgy kiköpni, de én
valami kétségtelenül tisztát rohasztok torkomban örökös-mohón,
ájtatos, naiv igyekezettel már évszázadok óta

az Éden komposztját érleled bennem intim gyehenna roston, látlak, Atyám,
mikor magamba nézek;
egy meg nem értett rendező, kuporogsz a félhomályban
férgek és penész
gyakori ön-rohasztó szertartások maradványai,
lekarmolt függönyök,
olcsó, lebuj-szerű színház egyetlen, örökké tartó darabjának jelenet-foszlányai
peregnek -  az évszázados vakolat, por
és hamu, esszenciánk

2.
százszor újrahúzott palotád őrzöm kitartó-diszkréten, alattam
az örökkön újra-rakott gyehenna-parázs, egyszerű, ódon lábtörlő,
rojtos, üdvözlet nélküli, ám ugyanott
fordultamban, egyszer, valamit megneszeltem ;
épp illanni kész, bűnös gondolat volt még csak a teremtés,
mint ócska, oda nem illő csavart
eleresztett könnyedén a gyenge foglalat,
és pörögtem, mint spirál,
privát dimenzió tengelyébe fúrva magam
vegytiszta és végtelen szabadulás-extázis,
lélek-keringő, örökkön-örökké mégsem, és valamennyi arcod
elmosolyodott rajta, megkönnyebbülten, ahogy azt jártam, Atyám

ettem testedet, s ittam véredet,
ó,  csontig rágtalak már Téged
zúgtam rébuszaid öntudatlan, hagytam én ezt, hagytam azt is
az embert,
magamat roskadni alatta és most
lelkemre tapadva kúszik, sajog
civilizációk nőnek, s vesznek ki bennem
beléd tiprom magamat, őrjöngöm és fenyegetőzöm...hahh
oly kiszámítható vagyok

3.
színeid rajtunk kifakultak, bennünk a lélek
avas , korgó psziché, mi maradt
az öntudat,
látom teremtésed cinizmusának végtelen árnyalatát:
vétked, ó igen nagy vétked
töri minden léptem
korok
jönnek és mennek
- emberáradat - .

olyannyira pihennék már ,
oldozz fel
egy percre csak,
míg kihűl a korbács hegyén a másik vére,
míg pislan egyet a világ

leszek a holdsugaras hajnal
- ártatlanul eleven, maszatos kisgyerek,
ki behabzsolt mindent, mi belőled megmaradt,-
elbűvölten hallgatom majd
élni álmukból felkényszerült halandók besült sikolyát,

leszek a Bukott
rugós zsebkése, ama bizonyos estékre, biztonság esetére
az a  kis bizalmatlanság,
penge, éles kritika,
és kinyitna a hitvány, a kócos, a beste míg üldöztetve lenne,
kinyitna a szende, lassan tengő nyomorúság, keresztre feszítetlen Jézusok,
politikusok, homokosok és kurvák,

tudnák, hogy igazak és örökkévalóak
vagyunk mindnyájan,
mert fülükbe súgnám
az egyetlen dolgot, mit tudni akarnak valóban, és
mennybe mehetnénk akkor mindannyian,
puha macskatalpakon szökdécselnénk végig, mezítláb
a roskatag gerendákon, oly könnyedén, csak egyik láb-, másik:

meghajlás.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-03-02 16:02:33
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-02 16:02:33


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-18 23:38   Napló: Bátai Tibor
2025-07-18 23:13   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-07-18 23:11   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-07-18 22:02   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-07-18 21:54   új fórumbejegyzés: Valyon László
2025-07-18 21:41       ÚJ bírálandokk-VERS: Szilasi Katalin Keserű hexameterek (jav.)
2025-07-18 20:50       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth János Janus A jelen
2025-07-18 20:31   új fórumbejegyzés: Valyon László
2025-07-18 20:18   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-07-18 20:11   új fórumbejegyzés: Valyon László