Fekete Orsolya : meghajlás

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2803 szerző 36070 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Varró Dániel
  Szösz néne
Új maradandokkok

Pataki Lili: Tinta nélkül
Tiszai P Imre: elmebeteg időben (3)
M. Szabó Mihály: Posztumusz
Pataki Lili: A harmincéves menyasszony elköszön (javított)
Vajdics Anikó: Úszólecke csillagoknak (kezdő)
Zsuzsanna Grande: Donna Quiote
Petz György: Eltolt óda
Tiszai P Imre: Finomul a kín (jav2)
Vezsenyi Ildikó: Második napon
Köves István: Illetéktelen bejegyzés a történelemkönyvekbe
FRISS FÓRUMOK

Bara Anna 8 perce
Böröczki Mihály 14 perce
Nagyító 21 perce
Franczen Bea 22 perce
Natalie Danaisz 52 perce
Petz György 54 perce
Doktor Virág 1 órája
Tóth Gabriella 1 órája
Albert Zsolt 1 órája
Mészáros Botond 2 órája
DOKK_FAQ 7 órája
Sági Ferenc Dénes 8 órája
Szakállas Zsolt 12 órája
Bakkné Szentesi Csilla 13 órája
Ötvös Németh Edit 15 órája
Farkas György 22 órája
Király Árpád 22 órája
Tiszai P Imre 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
M. Szabó Mihály 2 napja
FRISS NAPLÓK

 Baltazar 2 órája
Hetedíziglen 5 órája
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 6 órája
leállósáv 6 órája
Gyurcsi 7 órája
Jó, ha a vége jó 8 órája
Volt egy pillanat 9 órája
JÓ ÉJT! 12 órája
Minimal Planet 13 órája
Bara 13 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 21 órája
Játék backstage 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
Sorrento 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Fekete Orsolya
meghajlás


1.
nyugtalan éjszaka  rezzen
bugyraimba zárkóznék, de már nem
tartanak biztonságban - érzem  szándékát a csendnek
átnyúlni sejtfalaim közül, rémülten, utánad - a legszentebb imákat most
elő kéne venni, megforgatni legalább, és úgy kiköpni, de én
valami kétségtelenül tisztát rohasztok torkomban örökös-mohón,
ájtatos, naiv igyekezettel már évszázadok óta

az Éden komposztját érleled bennem intim gyehenna roston, látlak, Atyám,
mikor magamba nézek;
egy meg nem értett rendező, kuporogsz a félhomályban
férgek és penész
gyakori ön-rohasztó szertartások maradványai,
lekarmolt függönyök,
olcsó, lebuj-szerű színház egyetlen, örökké tartó darabjának jelenet-foszlányai
peregnek -  az évszázados vakolat, por
és hamu, esszenciánk

2.
százszor újrahúzott palotád őrzöm kitartó-diszkréten, alattam
az örökkön újra-rakott gyehenna-parázs, egyszerű, ódon lábtörlő,
rojtos, üdvözlet nélküli, ám ugyanott
fordultamban, egyszer, valamit megneszeltem ;
épp illanni kész, bűnös gondolat volt még csak a teremtés,
mint ócska, oda nem illő csavart
eleresztett könnyedén a gyenge foglalat,
és pörögtem, mint spirál,
privát dimenzió tengelyébe fúrva magam
vegytiszta és végtelen szabadulás-extázis,
lélek-keringő, örökkön-örökké mégsem, és valamennyi arcod
elmosolyodott rajta, megkönnyebbülten, ahogy azt jártam, Atyám

ettem testedet, s ittam véredet,
ó,  csontig rágtalak már Téged
zúgtam rébuszaid öntudatlan, hagytam én ezt, hagytam azt is
az embert,
magamat roskadni alatta és most
lelkemre tapadva kúszik, sajog
civilizációk nőnek, s vesznek ki bennem
beléd tiprom magamat, őrjöngöm és fenyegetőzöm...hahh
oly kiszámítható vagyok

3.
színeid rajtunk kifakultak, bennünk a lélek
avas , korgó psziché, mi maradt
az öntudat,
látom teremtésed cinizmusának végtelen árnyalatát:
vétked, ó igen nagy vétked
töri minden léptem
korok
jönnek és mennek
- emberáradat - .

olyannyira pihennék már ,
oldozz fel
egy percre csak,
míg kihűl a korbács hegyén a másik vére,
míg pislan egyet a világ

leszek a holdsugaras hajnal
- ártatlanul eleven, maszatos kisgyerek,
ki behabzsolt mindent, mi belőled megmaradt,-
elbűvölten hallgatom majd
élni álmukból felkényszerült halandók besült sikolyát,

leszek a Bukott
rugós zsebkése, ama bizonyos estékre, biztonság esetére
az a  kis bizalmatlanság,
penge, éles kritika,
és kinyitna a hitvány, a kócos, a beste míg üldöztetve lenne,
kinyitna a szende, lassan tengő nyomorúság, keresztre feszítetlen Jézusok,
politikusok, homokosok és kurvák,

tudnák, hogy igazak és örökkévalóak
vagyunk mindnyájan,
mert fülükbe súgnám
az egyetlen dolgot, mit tudni akarnak valóban, és
mennybe mehetnénk akkor mindannyian,
puha macskatalpakon szökdécselnénk végig, mezítláb
a roskatag gerendákon, oly könnyedén, csak egyik láb-, másik:

meghajlás.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-03-02 16:02:33
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-02 16:02:33


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-03-28 09:15 lista
2019-02-11 10:51 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-04-18 22:09   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2019-04-18 22:07   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2019-04-18 22:06   NAGYÍTÓ /Bátai Tibor:De bizony,/
2019-04-18 22:04   új fórumbejegyzés: Franczen Bea
2019-04-18 21:37   NAGYÍTÓ /Wesztl Miklós:otthonosan/
2019-04-18 21:34   új fórumbejegyzés: Natalie Danaisz
2019-04-18 21:33   új fórumbejegyzés: Petz György
2019-04-18 21:26   új fórumbejegyzés: Böröczki Mihály
2019-04-18 21:02   NAGYÍTÓ /Kosztolányi M:hibátlan :) /
2019-04-18 21:02   új fórumbejegyzés: Doktor Virág