Üzenetakötélről
Három pontot írt a képzelet,
Így köszöntött a fehér hátterünk.
Kötelet feszített közénk.
Aztán ontotta az ablak
Gusztustalan szívzörejeinket.
A kötél pedig szépen-lassan
Elhagyta a combod tetejét.
Csak a nyoma maradt ott,
Mint szuicid nyakon.
Magamra hagytál a kötéllel.
Mondd csak, hogy bírod el azt a sok szeretetet,
Ami mellé már nem fért oda az enyém?
Tekereg.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-03-01 21:02:00
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-01 21:02:00
