Nagyapa

Vackoron nőttem fel én is.

Legyen fád! Elmesélhetsz neki mindent.

Már nem emlékszel rá. Én most tanultam.

Kóvályogtál, elfelejtetted a gyógyszert.

Az árokba löktelek, ott fekszel, egyik

lábadon kockás mamusz. .

Varjak a vetésben.


Leszáll a köd, tejüveggé lesz körülöttünk

a barna köpeny, a spárgán lógó kis lábos.

Az alja foltozott, rajta kendős nő karcolva.

Háború előtti, nyáron málnát szedtél bele,

tyúkhúrt is tán, meg papsajtot.



Kavicsot hazudtunk.

A málna leérett, szedni nem volt mit.

Nagyanya málnahabját néztem, megfordította

a nyarat. Nevettem.

Fájt a karom. Gyerek fogja így a játékát, meséit

nem engedi. És én kinevettelek kegyetlenül.


Mindent kimondhattam ami épp eszembe jutott.  

Tücsök pihent a tenyereden.

Nevettem kárörvendőn.

„Csuri a tiéd a vackor, épp olyan vagy!”

Sosem láttam vadkörtefát, te voltál a fa!

Te lettél a vadkörtefa, az én fám.



Mit viszek magammal vándorom?

Nincs virág, nincs köd.

A vetés fölött végtelen a várakozás.

Kapaszkodnál az elgurult kislábosba, a pirosba.

Földet markolnak göcsös ujjaid.

Csend hasítja ketté hosszú beszéded.

Nem fázol, nyári barnaság az arcodon.

Tegnap még beszélgettünk, ma ősz van,

a málnaszemek elgurultak.


Üres a lábos, letéptem egy fűszálat,azt  

mondtad ne! Az utolsó bogár himbálódzott rajta.

Óvatosan tettem tenyeredbe.

Hittem a tücsköt.

Élveztem az októberi a nap ízét a számban.

Hittem az esti vacsorákat.

Fel akarsz kelni bolondul őrjöngve.

Fázunk. Miért jutott eszembe, ócska koporsókat

csináltál, amikor nem volt pénz...

Milyen fából? Nem dióból, nem cseresznyéből.

Nagyapa, a könyveim lekváros kenyértől éltek.


Milyen lehetek most?  

Végtelen a nyugalom, nincs virág. Nincs.

Már nem tikkel a kisfiú, mint amikor tücsköt fogott.

Pedig féltem. Zöld szemében ott lapult a rettenet.

Hirtelen öregnek láttam magam, mint amikor

egy bogár-sikolyba a szemhéj beleremeg.


     „Jó légy csuri!” Akartam, hogy mondd a

lugasok hangulatát. Messzire néztél vadkörtefám.

Mosolyogsz, mint akinek titka van.

Hazudjuk el a rókalyukat, a kiserdőt, a diófát, a

kinyitható mesekönyvet.

Hazudd, hogy elestél, hazudd el, hogy ötéves vagyok,

hazudd el a harapós nyuszikát, a kergető kakast.


    "Vadkörtefa, én is ezen nőttem fel, vackoron"

„Nincs virág. "









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-02-29 09:02:18
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-29 13:20:19