Kint és bent

Hűs szoba, csend és melankólia. Költőmagány.
Elmélkedés életem felett.
Valahány elszalasztott lehetőség, halogatott feladat.
Az ablak tárva van.

Künn, barátom valami más, halk pezsgés, vidám kaczagás.
Tomiris Bejátával társalog,
a szalonzenészek közt, odébb
Ildikó nyikorgat valamit vonója alatt.
Hegedűl? Talán. Eszünk, iszunk, böffenünk.
Itt mindenki víg, töltjük az időt, mint paraszt a hurkát.
Ez utóbbi már megpirult, akár a saslik.

Mind ilyen? Nem, van kivétel.
De ezeket nem érdekli sem halál,
sem bűn, sem Ítélet. Tobzódik, árad,
élni akar az élet.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.