A Sörpincében Gyulán
A vendéglő teraszán ültem jóllakottan,
a szökőkút épp nem "szökellt",
s az éhezőkre nem gondoltam akkor ottan,
boldog és szabad…
A tér túlfeléről lágy, méla bluest
kántált a szél, s a tányéron
maradt, falatnyi húst
egy hajléktalan, s néhány darázs…
És míg a söröm kortyolván elmerengtem,
a pincér elhessentette mind,
Gyulán, a címsorban nevezett étteremben,
kétezer-tizenöt nyarán.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-02-13 18:03:54
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-13 18:03:54
