Nincs lehetőség
Sistergő csillagok
álom-ködökből vannak fölénk terítve
elvesztek veled
tárgyak marta fény vagy csupán
kitaszított félhomályban
hol keresnek
zuhanó madárraj
szikrázik át
egy sötét tavon
ami a lelked
én csak messzi múltad vagyok
s nem lesznek már holnapok sem
elmosódtak felhők
benned lobogó égbolt,
zajos ékalakban tűnt
még ragyog kíméletlenül
mint az érc zokog
de már nem gondolod tovább
sorsára hagytad önön valódat
és harc nélkül hagytad el
magad mögött hátra vetetted a múltat
gondolataid kifakultak
gyökerüből kifordultak a fák
a tervek, egy hátizsák
itt vagy még a panelcsendben
de már nem szeretnek
nincsenek útjaid
gyorsan szaladtak lépcsőfokok
bezárult semmibe minden időnk
csak egy sötét, választalan ég feletted
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-02-10 19:14:58
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-11 01:12:34