Dobozolgat, Őrnagy úr?

Hát itt vagyunk mind, ugyanolyan a hold és
ugyanolyan a dzsungel, őrnagy úr, nézzen ide,
behódolunk a képtelennek, holttesteink elhevernek,
rizsszemek a terített asztal alatt.

Őrnagy úr, nézzen ide, a parancsa sziklaszilárd
s mi menetelünk az ismeretlenbe, előttünk jár
a csend kovácsa, közénk fekszik és lélegzet-
visszafojtva figyel, elmúltunk-e már.

Itt egyformák nagyon a nappalok, mióta is,
hogy így vagyunk már, éjjelente fáradt
dongók szállnak felettünk, félek, ha holnap
rám esik egy, a rémülettől elönt a feledés.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-02-09 20:23:12
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-09 20:33:15