Álom-mese

Kakaó és álommese,
pöttyös-csésze, nyuszis alj.
Ágyunkba hozta jó anyánk,
ha elült az esti zaj.

Tollpihe had, párnacsaták,
hat gyerekláb rúgkapált.
Takarónknak felhők édes
édenkertjét húzta ránk.

Imádkozott, mi csak mondtuk
utána mind, ahogy kért,
s gyöngyszemekként olvasóján
a nyolc tenyér összeért.

Mese, ima. Hittünk benne
mennyekig feloldódva.
Úgy ölelt ő félálomban,
mintha Isten lett volna.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-02-08 20:45:33
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-09 18:08:20