Morzsolat

Az üres tájba kell egy ember.
Legalább egy. Nézem a képet,
érzem a hiányát. Oly elhagyott,
oly rendezetlen.
                            A kertből indulok
özönnövények hosszú során, a kertbe
térek vissza; a tájból eltűnt, aki
felsebezte.
                   A táj vagyok, bennem az
ember, a seb vagyok, a puszta seb,
a tájból emeltek el.
                                 A kertből
indulok a tájon át a hosszabb útra,
most nincs kedvem a halálhoz, neked
sem ajánlom.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-02-04 10:41:45
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-04 10:41:45