velem mindent lehet

A hentes, akihez gyűlöltem bejárni,
mert piszkos volt mindig
a tekintete,
és nem tudhattam, vajon mit kever
-kinek a máját, kinek a lépét-
a darálthús közé,
néhány év múlva lottózót nyitott.
Májfoltos köpenye már nem árulkodott,
de májfoltos szemét ezer közül is felismerem,
-kinek a máját, kinek a lépét-
mondtam is neki,
felismertelek.
Ő láthatatlan köpenyébe törölte
tisztára mosott
kezét, és rám mosolygott
negédesen,
Te engem, Én téged
-néha a májad volt hogy a léped-
ezer között az ezeregyedik,
milyen Névtelen, és Hangtalan vagy még
mindig, Szívem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-01-15 13:58:23
Utolsó módosítás ideje: 2016-01-15 14:00:46