a félárbocra eresztett ország
polgárai egy nyelvet beszélnek
olykor megpróbálnak ugyan
a másikon gondolkodni
de a gyakorlat ezt nem igazolja
a gyakorlat persze maga is csak
a saját nyelvén tudja igazolni magát
és képtelen megoldani saját határait
lényegében a nyelv kérdéseit
a félárbocra eresztett ország
költői is értik egymást
és nagyok abban amikor félárbocon
siratják hova jutott országuk
persze ebben is egy követ fújnak
mert maga a nyelv ilyenkor visszahúzódik
s drámai színezetet nyer
mindaz ami a gyakorlat hiánya
jelen esetben a gyász
persze a gyász idején
nem létezhet a jelen
hisz annak adóznak
ami egykor már megvolt
amiben már jelen nincs nincs
csak a félárbocra eresztett ország
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-01-02 16:06:28
Utolsó módosítás ideje: 2016-01-02 16:06:28
