Az orkán szeme
Messzire utaztam,
hogy közelebb kerüljek
önmagamhoz.
Szobám az orkán szeme,
véget nem érő vihar.
Szinte minden villámcsapás
lángba borít.
Az éjszaka darabokra hullik,
a kikötő a hordalék ágya.
Az erkélyen halfejek,
madárcsontváz kalitkában,
lustán málló papír.
Sókéreg a szám, a fülem.
Magam és magam közt
hasalok a vékony jégen.
Reggelre más vagyok,
eksztázisom robban a semmibe.
Amíg meg nem halok,
az az éjszaka
ismétlődik egyre.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-12-29 15:42:17
Utolsó módosítás ideje: 2015-12-29 15:42:17
