defektes randi (2)

költeni szerettem volna ma, de írni nem megy.
kiscsibék helyett fejem verdesem a falnak.
lassan kíntalanná lesznek a kikínlódott percek,
egyre közömbösebben nézlek, hogy már szinte fáj.
túlléptem magamban a hiány fájdalomküszöbét,
és az időkeretet --a lelki görcsök kioldódnak.
valami mégis feldolgozatlanná vált bennem.
nem volt elég rágyújtani, lehajtottam egy whiskyt.
azt ígérted, másnap visszajössz, de tudtam, hogy
nem, mert magaddal vitted a papucsodat.
közhely lenne, ha azt mondanám: csalódtál.
a kíváncsiság fűtötte vágy volt csak a randink:
önmaga árnyéka lett, az udvarlás: hamis szavakból
kötött csokor, mit ezer bókkal nyújtottál át.
utólag nem tudjuk, mit is kerestünk egymásban,
és mit találtunk helyette. valamiért kihátráltál,
de okát meg nem fejthetem. talán a múlt tört
fel váratlanul, és az összehasonlítási kényszer.
talán szembesítettelek valamivel vagy valakivel,
amitől aztán elmenekültél, mert halottan is
tovább él benned, és mindenki más egyedül
őt juttatja eszedbe: a gyermekeid anyját.
még nem gyógyultál ki a meg nem bocsátásból.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-12-15 08:11:30
Utolsó módosítás ideje: 2015-12-15 18:59:34