ha vagyok is, már nem élek
közös utunkból nem maradt semmi,
álomban is csak álom már.
azt mondják erre: nesze semmi,
immár bezárt az álomgyár.
előrerohant sorsod kereke,
én lebénultam félúton.
kopott arcod patinás verete –
hiába is restaurálom.
reményt hintettél lábam elé,
ihletet csak tőled kaptam.
mint bogáncs ragadtam beléd,
mégis magamnál maradtam.
bilincsbe ver a nincstelenség,
kifosztott álom az élet.
benövi lassan időtelevény –
ha vagyok is, már nem élek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-10-26 16:52:03
Utolsó módosítás ideje: 2015-10-26 16:53:32
