A legfurcsább vasárnap
Pont ma vettem észre egy
soronkívüli ölelés közben,
hogy már csak viszontölelő
vagyok, mert lábujjhegyre
állás nélkül is magasabb,
mint én, pedig még egy hete
is azonos síkban...
a szemeink,
mára meg lenéz rám,
én meg felnézek rá, ha
látni akarom, hogy az
idő múlása percek, órák,
napok helyett inkább
centiben mérhető,
és eddig tartott...
vagyis tartottam én,
most meg ő, a fiam,
akivel ezernyi megszokott
felállásunk válik köddé
és én már nem leszek
magasabb nála soha többé.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-10-18 12:40:01
Utolsó módosítás ideje: 2015-10-18 16:11:01
