Halasztási kérelem (2)

A hajnal átnyúlt felettem,
hogy lesöpörje
a párnán nyújtózó álmokat.
Este szedhetem újra össze.
Lehet nem is találom meg mind.

Még az is elveszhet, amiből Isten
csak nekem nyújtott  és megengedte,
hogy velem egésszé kerekedjen.
Mint régen, amikor még volt bennem hit.

De túl világos már minden.
A Nap hét ágán hét sárkány okád tüzet.
Míg rég-ismerős szavakra várok,
a múlt csendesen lángol.
Eloltani mégsem vágyom, mert
nélküle senki leszek.

Mostanában esténként
felhőtekercsekre üzenetet írok
Istennek,
és az égig érő fák hegyére tűzöm:
Bár az idő és a tér körötted végtelen,
én még maradnék egy keveset.
De útban hazafelé
az égen egyre több az ismerős csillag.
Távcsővel egy sem látható.
Ujjbegyemben múló percek babrálnak.
Elmaradt érintések. Be nem gyógyulók.

A zsibbadás végigfut a Nap gerincén
lépéselőnyt adva az éjnek, és
utat vág nekem is a ködben
a csillagfoltos messzeségbe.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-10-02 15:41:38
Utolsó módosítás ideje: 2015-10-03 23:24:58