Az ágyúszó halott

(Dubrovnik)

Kézzel csomózott dús keleti szőnyeg,
talpam alá szórja szivárvány kavicsát,
átfogja két bokám, marasztal a tenger,
fehér tajtékból vetett fodra puha ágy.
Lábam ereiben hideg vér kering,
áramlása lassú, alig dobbanás.
Egyetlen cseppjétől édes lesz a tenger,
alkonyat mossa el lépteim nyomát.

Forró kōveken hosszúra nyúlt árnyék,
cikázó fecskeraj mind fészkére száll.
Szűk lőrésen át búcsút int a tenger,
elveszett Csontváry festmény a táj.
Kőfal tövében elsodort kalapok,
szédülöm a várfok ódon magasát,
lent háztetők foltos palástja terül,
hűs esőben áznak szalagos karimák.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-09-18 07:32:50
Utolsó módosítás ideje: 2015-09-18 07:32:50