Az utolsó Ősz

Elérkezett az utolsó Ősz, sárgásvörös
Színekre csapva a fonnyadt-zöld nyarat.
Arcát hideg fénybe mártva,
Dért permetezett szálkás hajamra:
Színes híd a zajos múlt és békés jövő között.

Mozaikok villantak vonatom ablakán,
Különös képek vetültek révült szemembe.
Nem volt emlékezetem a múltról,
És az előttem lévőt nem ismertem.
Egy motor ketyegett mellkasomban.
Testem, akár egy jól időzített bomba –
Néhány perc, és égbe száll a színes szerkezet.

Csak a vászon hófehér damasztja
Simult békésen a darabjaimra.

Örök vadászmezők illata csalogatott,
Hol nincs tér, idő és semmi más nincsen,
Csak egy végtelenségig tartó ragyogás – Van.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-08-20 13:14:23
Utolsó módosítás ideje: 2015-08-20 13:14:23