vázlat

A nem szeretnek nincs miértje.
Nincs kettőnkről érvényes mondat.
Amit tudok, töröltem, korrigáltam
annyiszor, hogy a meggyötört papír
átszakadt, s nem olvasható ki semmi.
Nem tudtál szeretni, persze, én néha
mégis elképzeltem, ez például baj volt.
Nagy, buta csönd lett belőle, bizonytalan
körvonalak. Belém dermedő idő, miközben
órák zuhognak alá, és én, mint valami világot
szétfeszítő buborék, ülök ebben a valótlan,
dobhártyaszaggató csöndben. Félig sírnék,
félig rettegek. Halálos boldogan.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-07-07 14:11:36
Utolsó módosítás ideje: 2015-07-07 19:49:42