Kocsmai körkép (változat)

Az élet vize borrá vált.
Istent hazaküldtük.
Mózes nyolcnál abbahagyta a számolást.
A Delilákról mállik a szépség.
S bár Noé még keresi a párját,
nem bennem találja meg.
Én továbbra is Jézussal sugdolózom
egy újabb korsó forralt bor fölött.
Talán még kellek neki!
Sámson haja a vécédeszka alá szorult,
miközben könnyíteni próbált magán.
Egy irgalmas szamaritánus próbálja épp kiszabadítani.
Jónás röhög. Már nem csak ő vicc tárgya ezentúl.
József meg épp kerüli a szemkontaktust testvéreivel.
Megint összekaptak valamin. De a szabály, az szabály!
Kamerával őrzött intézmény, semmi bunyó!
Dávid Góliáttal csocsózik.
Éva meg csak sír, hogy " Ádám, hol vagy?"
Néhányan költőnek hiszik magukat egy pár feles után.
Evangéliumokat írogatnak, Márk, Máté,
Lukács és a többiek. Pál meg persze somolyog,
összenéz Péterrel nevetve, hogy úgy is ők döntik majd el,
mi kerül kinyilváníttatásra.
Johanna is szenved, a többi Annával együtt
szalmaszálba kapaszkodva látják a jövőt.
De ők legalább még látják!
Én meg csak iszom, mosolygok rendületlenül Jézusra,
miközben észre sem veszem, hogy ő
csak Máriáról beszél. Egy pillanatra
elhomályosodik a tekintete, Isten felől kérdez,
majd szomorúan lehajtva fejét utánamegy.
Nem követem.  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-06-12 10:28:13
Utolsó módosítás ideje: 2015-06-12 10:37:11