Az arcra kell köpni !

Szívem és elmém pihen.
Csak idegek dolgoznak.
A környezet ingertelen.
Nincs az, hogy egy jó szóval még
lázba hoznak.
Elmegyek egy tehetetlen gyalognak.

Lépek. Lépek. Mit csinálnék?
Úgyis lépnem kell a szarkupac felé,
ami az egyre több lépéssel  a tükröm alá ég.

S azt is úgy nézik végig,
mint haldokló cserebogarat.
Van kinek jó, ha a lelkem vérzik -
gondolom, pedig a halál itt észrevétlen marad.

Nem veszik észre, hogy bejöttünk,
nem veszik észre , ha távozunk.
Nem látják azt se, ha köptünk.
Nem hallják azt se , ha átkozunk...

Több kell ! Az arcra kell köpni !
S a fülébe átkozni azt, kinek mondod !
Az ajtót bezúzva  kell a színre jönni !
- Hiába van kilincs - S távozni is úgy,
hogy lássák, ahogy rontod....

Lássa a vért porondod !
Lássa a sírt!  A csontod !
A könnyed és a gondod -
Hogy mit és ahogy mondod -

Akkor költő vagy , fiam !

Akkor megjelensz még !


S e nagy szürke jég felrian
kiszökik a tavasz ,
s majd lesz rólad emlék...

Ha nem, akkor maradsz munkaló.
kinek se verse, se lelke.
Leszel majd tucatján haló
ebként elvermelve...

Jól gondold meg fiam,
hogy költesz -e verset.
S ha tavasszal majd rian;
Ott leszel -é a feltámadottak közt,
kiket megismernek...

Jól gondold meg fiam -
Mert hisz "Ki mént vet..."





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Költőként élni Feltöltés ideje: 2015-05-13 22:28:59
Utolsó módosítás ideje: 2015-05-13 22:44:40