Vallomás L-nek


úgy csöppentél bele a hiányba
mint esőkoppanás a szavannán
amikor már magamból kizárva
filozofáltam  isten bal karján
jobbra már nem vágytam, kietlenül
és szürkén festett a világ ott lent
figyeltem, ahogy a tó elmerül -
katlanban - s a halhatatlan bort fejt
előbb horoggal halat oszt élve
és mindent mi szemnek láthatatlan
felhalmozza egy korhadó stégre
én meg korlátlanul hátrahagytam
azt, ami a kondérokban megfő
szálkás szavakat írtam az égre
míg te, a rózsából párálló felhő
belebegtél a nukleáris télbe


(Dalí: Meditatív rózsa c. képe alapján)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-04-30 13:12:10
Utolsó módosítás ideje: 2015-04-30 13:12:10