Piszkozat legyen az új bőröm

x

bekopog a nőgyógyász és azt mondja sajnálja de elvetetnek a szüleim
huszonnyolc éves vagyok így kissé komplikált lesz ez a műtét
utolsó emlékem erről a világról: a saját nagyszüleimet győzködöm telefonon hogy vetessék el a szüleimet


x

bekopog hozzám a redőnyember és azt mondja mától nem kaphatok több fényt
így aztán nehezen fogom látni miféle kitüntetéseket tűzök magamra ezentúl
tartalék–fényem akad de más emberekben tartom

x

ha illemtudó lennék átadnám a buszon a helyem a megnyúzott nőknek
de elképzelem ahogy leülnek és húsos kezükkel simogatni kezdik a széket
majd így kiáltanak: – legyen ez az én új bőröm!

x

megnyúzott nő vagyok és nem adják át nekem a helyet a buszon
ha lenne péniszem ezért most megfojtanám és megerőszakolnám az anyját
de nincs ezért felajánlom a vaginámat azért a székért cserébe
a fickó leakasztja hát a puncimat a zsebébe gyűri és átadja a helyet
egyszer csak így kiáltok: – legyen ez az én új bőröm!
miközben valahol a dzsungelben egy nő
székhuzatot vedlik

x

mentsd meg a folyót mert beleléptem
belülről egy tálaló asztal vagyok s olykor beöltözöm mások éhségének
ilyenkor néha összekevernek apámmal és megkérdezik megettem–e ma már a fiam

x

a legjobb síkosító anyag a szívem – ha egyszer felrobbanna belemártanám a fésűvéget
amit később magamba dugok – s kihordom majd magam
a ti szívetek alatt


(közjáték: a válltömések szüretelői)

jönnek már a habbal oltó legények és hordják a tűzbe a salakot
előbb–utóbb te is hozzá vakulsz a saját fényedhez és zománcként a szívedre olvad a negro cukor
a vállam egy állat amit kalitkában tartok – zabálja csak a válltöméseket
amiket szép lányok szüretelnek a határban a fákról
azt mondom valakinek a csontja lehetek és tartást adok a testnek
azt mondod egyetlen testnek sincs tartása csak idő előtt beköszönt a hullamerevség
azt mondom minden ékszer szép amit nem hordanak
a lélek is csak addig valuta míg nincs a bőrkofferbe űzve

láttam az ég vizeskancsóját csepegni – a csillagok ragyogó műfogsorok s ősi nevetés rázza őket
az űr kaviárjában kattognak – a korall évente egy centimétert nő a szemgolyó viszont semmit
nem kell tehát megérni semmiféle látványhoz

jönnek már a tűzoltó legények és csöpög a habosra vert sperma
a napozó nudistákban mákgubók nőnek és én mindig letagadom hogy szeretem a mákot
mikor anyám laskát főzött megnyúzta miatta az összes szomszédot
és rendőrségi szalag barikádozta el az asztalt aminél ettünk

válltömések égnek a határban
nagy kupacba hordták őket a lányok és felgyújtották
nem fognak többé szüretelni nézik inkább a tűzoltó fiúkat és a tömlőiket
legalább nem olyan csontosak mint a vállak és ez is érdekesebb mint egy gyomorhurut

darabok – testszag – túl sok éghető anyag – húshorog és
vicsorgás a zsebekben – ez most egy fapados élet ami nyomja mindenkinek a seggét
olyan nyakörvet kéne gyártani aminek mindkét vége hurokban végződik

ez nem tartás csak idő előtt beállt hullamerevség
valaki másnak a szárnya de
saját magam lapnehezéke vagyok





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-04-27 10:31:31
Utolsó módosítás ideje: 2015-04-27 10:31:31