SZEGLETEK

Ez árucikk , az árucikk.
Szájból kilóg bárgyún a csikk.

Kopott kabátba bú a bú.
A lelkek mélyén háború.

Szemekben elrejtett a könny ,
de harsog a plakátözön:

vedd meg , vidd el , ó , el ne késs ,
ez kitűnő , az meg mesés ,

ezzel cár vagy , azzal király ,
amazzal meg nem fáj a fáj!

A szél siet , az ég siet ,
csövekből közöny sistereg ,

s közöny  -  az ül a szíveken.
E színes világ  -  színtelen.

Ez árucikk , az árucikk.
Szájból bárgyún kilóg a csikk.

Csillagok lehullt tetemén
kutat a kigyúlt lámpafény.

Siet a szél , siet az ég ,
siet az új rabszolganép.

Éjbe süllyedő nagy falak
mögött majd álmok alszanak.

Álmok: szívből kibú a bú ,
lélekmélyből a háború ,

de most csak a pokol nevet ,
s még az emlék is mérgezett ,

s a szeglet , ahol írom én
e verset , csak a nincs-remény

tanyája , komor , hallgató.
Kurjant egy pálinkás lakó ,

bánattól víg , mert beszeszelt ,
s igazsága is elszelelt.

Konok képernyők hirdetik:
ez árucikk , az árucikk ,

Prókátor Pál , Furfang Benő
megvehető , bérelhető

és lehetsz Csilicsali cár
vagy elegáns Tolvajkirály.

Galambraj száll a holdra át.
Halkul a papagájvilág.

Éjbe süllyednek nagy falak.
Az új rabszolgák alszanak ,

de álmukba bebú a bú:
véres , lélekmély háború.

/1991/







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.