GYÜMÖLCSÖK ÕSZE

Rádöbbensz: mily kevéssé ismered
a sokat látott fehérfelhős szemet,
a kék pupillát, melyben könnyűség,
s fecskecsivittel szállnak a mesék.

Rádöbbensz: mily kevéssé ismered
a körte arcán eljátszó fényeket,
az ágakat, s rajtuk az árnyakat,
szélujjakon átlengő szárnyakat.

Rádöbbensz: mily kevéssé ismered
a felvöröslő sárkánybőr-eget,
e merészlángú alkonytáj-csodát,
mely lassan hull a csillagosba át.

Rádöbbensz: mily kevéssé ismered
az IDŐT, amely rajtad nevet, nevet,
mert hitted róla  -  VAN, de nincs, de nincs!
Tört mesében egyszervolt rézkilincs.

Gyümölcsök ősze hajózik velem
új időtlenben új ismeretlenen.
Bohócföldön dínomdánom világ
árul, elárul mindent s önmagát.

Rádöbbensz: mily kevéssé ismered
a sok sötétlő lelket, szívet, kezet,
s tovább sötétül minden új sötét,
s a messzeség az, hogy nincs messzeség.

Gyümölcsök ősze hajózik veled.
Édes íz táncol, illat, langymeleg.
Sír a madár:  -  Mi volt e kék, e lét?
Fecskecsivittel elszálló mesék?

A virágnyi tavasz? A percnyi nyár?
Levélnyi ősz, mely már a télre vár?
Fehér szemekben fényfelhő elég.
Szállnak csivittel elszálló mesék.

Szememben könnycsepp, rajta átragyog
lomhán aranylón az, hogy nem vagyok,
a szívemben kés, együtt fáj velem
míg hajózunk az ismeretlenen.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.