Nyár, vasárnap

A tájon
átizzik, hogy július van

Pára remeg a vízpart fölött

arrább parasztszekér zörög,
idehallatszik az ostor pattogása
- távoli rónák százéves emléke,
betyárok fennmaradt tudománya -

Perzsel a Nap

a parkban rábólogat a nyárfa
ezüst lombja, hogy július van,

vasárnap

pihenek és senki se bánthat
mert nem akarom -

S a halk nyugalom
rádől agyamra,
kábulnak vágyaim

s hogy július van, átizzik
a tájon -





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.