egy gondolat...

ma minden kocsmában velem ülök szemben,
holnap minden sorban magam mögé állok,  
szomorú mosolyként bujkálok a szemben,
a csöndes áhítatban nyugtot nem találok.

amit csak lehetett, én már megmutattam,
a szándékot rajtam nem kérheted számon,
agyamban a múltat képpé összeraktam,
az igazság sóhajként szakad ki a számon.

minden válaszomra ismered a kérdést,
láttál lezuhanni arccal a betonra,  
tudat alatt bennem ott lapult a kétség,
az ördöggel szerződtem erre a szezonra.

mert nem mértek soha, pénzért emberséget,
megtagadott vágyakkal sem adnak vissza,
mikor Rád gondolok, minden emlék éget,
széjjelfolyt boldogságom a föld majd felissza…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-03-09 14:36:19
Utolsó módosítás ideje: 2015-03-09 14:36:19