A ceremónia

Fluxus erjeszt keszeget,
ó nimfomániások,
s ti tipródtok ezerrel.

Gyököt vonni a fiókból,
meg nem történté tenni a libidót,
maszkot faragni a pedálokból.

Az élet úgyis csak egy lyukas fikció,
hol nyögvenyelős páriák kelepelnek és szalamanderek
diktálják az akkordokat.
Ó, fényűzés,
ráadásul te is átszakítod a rostát…

Árnyékunk fültüsző
és minden igyekezetével azon van,
hogy a mártíromság átpártoljon
hírek kavalkádjához.

A kukoricacső iramodni látja a durva elhajlásokat,
van akit lázálom gyötör
és vannak tapintatlan mutánsok,
kik imádják a dér lehántotta testet.

Hasztalanul próbálkozik a széllovassal
a kántáló. -

Fólia verdes morzsátlan asztagunkon,
mitől a gyöngyház szemöldök
felszalad,
s magzatunk nemzetség siratófalába ütközik.

Ó hányavetiség!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-02-13 20:54:04
Utolsó módosítás ideje: 2015-02-13 20:54:04