Fehér jav.
Patyolat valójához köt,
lökdös, alakít a tűz-nyelő.
Az űr üveg kosarába,
új univerzumokat tölt.
Sóvár csörrenés alatt,
gúzsba szorít az önkény,
telepátia uralom,
szökne az akarat.
A szokás komfortos fövenyén
élvezzük a belenyugvást,
arcunkon száraz mosoly ül,
heverünk,pöpecül, te meg én.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-02-11 17:47:32
Utolsó módosítás ideje: 2015-02-11 17:47:32
