Emlék



Az ébredő kertben sétálok egyedül,
tavalyi szegfű illat-emléke szalad
előttem, a szikrázó nap fejemre ül,
zsenge fű sarjad a ház ablaka alatt.

Rám köszön árnyával az öregedő tölgy,
ezer levele a széllel is kezet ráz,
idei köntöse újra színpompás zöld,
zúgva meséli el furcsa téli álmát.

Továbbállok, kis rejtett ösvény hívogat,
csend-arcomra mosolyként a régmúlt vetül,
egér surranása őrzi a titkokat,
lépteim nesze avarpaplanba merül.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-02-04 15:05:13
Utolsó módosítás ideje: 2015-02-04 15:05:13