Lépcső fefelé

Most kellene szívünknek a biztatás,
őszinte szó, kevés hit s némi remény.
Mit ér fuldoklónak a talmi varázs,
lépcső felfelé légcsövek erdején
ha kiköpi tüdeje áporodott
levegőjét, míg eljut a mennyboltig
megtisztulva. Ha a megtántorodott
ember saját lábába is megbotlik,
fél lépni, indulni meg nem mer, csak áll,
visszanéz az elátkozott múltra,
s azt, amit más épített fel, lesajnál
ősei bűnét százszor felülmúlva.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-01-02 19:57:16
Utolsó módosítás ideje: 2016-01-02 18:27:24