Kegyelemre várva

A szó nyugdíjba ment.
Sötét a szobám ablaka,
Homályban vezeklek.

Világot gyújtanék:
Lángot a falakon túlra,
S léha csend lehel be.

Élek vagy meghaltam?
Csontomon túl, kivérezve –
Sajnálat takargat.

Jövőmet nem sejtve,
Múltam filmszalagja lassul:
Két szemembe lankad.

Árván, elhagyottan
Ül lelkem a kockarácsban.
Szürke por gyűl körém.

Mint lázadó gyermek,
Apjától elszakadt-messze –
Rettenet száll fölém.

Örök világvégen,
Egy eltévedt fogolymadár
Verdes sírverembe.

Vajon mire várok?  
–Tán, ha ablakomon át a
fény még rám derengne?

(egy korai versem)







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-12-28 08:11:40
Utolsó módosítás ideje: 2014-12-28 08:11:40