(Lassan összeroskad...)

Lassan összeroskad minden
A gyémánterősnek hitt alap
megreped.

Üres bensőmben nincsen
hely, riadt lelkem alatt.
Sötét hombárban
csapdosó madár.

Nem, nem vonz semmi már.
Köröttem, feketéllő falak.
A fény megreked.

Hogy milyen kívül?
Nem tudom.
A szerelem, a társam hol lehet?
Egy tűszúrásnyi kis sugár kihűl
Míg odébb pöcköl néhány porszemet.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-12-12 12:54:34
Utolsó módosítás ideje: 2014-12-13 07:33:31