Augusztus

Minden lélegzetével megsebez,
és bennem dörömböl a szívverése.
Kérlelem, de mint a tenger, hajthatatlan,
holott minden hulláma arcomba vág.

Azzal, hogy van, sorsom igazítja.
De miért is tudná, hogy együtt szedtük
a túlérett meggyet, hogy velem hallgatta
a kádban a Pastorale szimfóniát.

Az éjszaka fűre terített plédjén,
bűnösök nyugalmával alszom.
S mikor lehull augusztus legszebb
hullócsillaga, egy álom-mozdulattal
üres helyére visszahajítom.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Irodalmi Jelen (online),
Feltöltés ideje: 2014-12-03 20:20:08
Utolsó módosítás ideje: 2014-12-03 20:20:08