Napjaim

Fegyelmezett katonák,
fordulnak sorba, mind,
egyforma távolságra,
külön parancs szerint,

fájdalmasan egyszerű,
akár az egyszeregy,
lefelé, egyre mélyebb
irány, amerre megy

a következő velem,
mert magával cibál,
sodródom örvényekkel,
dob durran, áll a bál,

oly távoli még a csend,
remélem, azt hiszem,
míg véget ér a pörgés,
addig könyörtelen,

űz, hajt, egyállapotban,
míg fogynak a napok,
egyetlen nap se hosszú,
mert tevékeny vagyok.

2014. november 27.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-11-27 23:45:37
Utolsó módosítás ideje: 2014-11-28 11:41:47