fehér ing, drapp ruha
Petri György emlékének, szeretettel 
  
Egy nőnek nem mondhatod ha megkérdi 
- ahogy szokta is -, hogy nem, kedves, 
nem szeretlek, most épp semmit sem ér- 
zek (fáj a fejem) szorít és fojto- 
gat az életem, mint egy kinőtt garbó, 
mert, 
mert még látszom, de ami voltam, 
már eltűnt mint kavicson a köpés, 
mert rianó jégtáblákon, nőkön, rajtatok 
élek, és átugrani kéne, bár lépni se merek 
mert az egyetlen hobbim a dohányzás, 
  
mert egy hajnali-szürke, üres városba vágyom, 
sétálni kirakatok közt, fejcsóválva megnézni 
próbababák mellét, menni, olcsó meleg lángost 
harapdálva - ahogy valódi melleket néha - 
  
vagy csak némán ülni, akár a gégemetszettek. 
Egy imára való szót tartogatni, gyűjteni feleslegesen - 
mintha elnézni halom lerágott csirkecsontot: 
ha volna kutyánk, szegény, most hogy örülne" 
	
    
	
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Mozgó Világ, 2004/3