Elmaradt utazás

Nem volt üveges az apám ez meglátszik rajtam,
átlátszó emberek mégis átszaladnak a szívemen.
Hirtelen haragom pocsolya zöld én meg fehér,
mintha a keringésem is lázadna néha ellenem.
Szép szavakkal nyugtatgatom lelkem kicsikét,
míg az állomáson rohanó embereket figyelem.
Én nem mozdulok csak gondolati síkon utazom.
Mágnes asszony ad fel magad postán!
Itt minden vakvágány nem a tiéd az út.
Lefelé húz mi régen egekbe emelt.
Én azt mondom nem jó így elhiszed?
Márvány lépcsőn szaladok el sehova,
Lám nem vagyok zsidó sem Jehova.
Idegen senkik között senkivé változom.
Én itt vagyok, de téged nem talállak,
bánatom nem fojtom könnyed barbiturátba.
Éjjel haza hozom magam nehéz lábaimon,
a vonat csalogató füttye is nonszensz.
Langyos áramlat vagyok jeges vízben,
nem kuncsorgok mosolyért sem kacatért.
Mintha árnyék árnyékot kísérne utamon,
hazahúz  majd a szívem a lábam követi.
Ki csak megfigyel senki nem szereti
Elmaradt utazás, lomha november,
Ember, ember. Életből ne menj el.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-11-10 19:19:27
Utolsó módosítás ideje: 2014-11-10 19:19:27