A Naphoz

Egy lámpás világlik mellkasod táján,
átszivárog fényed ujjaim között:
és koszorúkat fonsz - koponyakörök
csurognak, flamingók színese átjár.
Hőemelkedésként ringatsz, nézegetsz,
aranyömlés, ahogy futsz lombok árján,
majd lágyan keresztül bújsz felhő száján,
egyszerre folysz mindenhová, szédelegsz.
Egyívű síneken elsuhansz tova,
vagonok oldalán mutatsz meg rozsdát,
átizzadó tested süt nyári ostyát,
minden hidegnek vagy lobbanó tora.

Ha ég csillagerdő felettem, kacér,
hiányzol, mint erős bor, ha híg a vér.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-10-21 22:11:54
Utolsó módosítás ideje: 2014-12-02 15:25:31