Cigánygyerek

Osztálytársam voltál,
s most látom, hogy megaláznak az emberek,
koldus lettél, te cigánygyerek,
pedig nálamnál jobban tanultál.

Anyád, már akkor fogatlanná váltan...
csirketestű nő volt, emlékszem;
s pont azon a héten ,
mikor kirúgtak a suliból, meghalt rákban.

Téged kirúgtak, engem a változatosság kedvéért
szüleim elitebb iskolába irattak ,
ahol mégrosszabb bizonyítvánnyal zártak,
a kurva nővéred veled megbékélt.

Nem nevelt. Örült, ha nem látott.
Emlékszem. Tudom a nevét.
Apádról azt se tudni, miféle szemét,
nálatok az apák nem ideálok,

általában ismeretlenek, vagy halottak.
Na és akkor most koldulsz
ilyen nagy szakállal, egyre torzulsz,
semmi emberi formád. Kidobtak.

Nemhogy kidobtak. Nem vettek fel.
Nem vett fel apád, nem vett fel anyád,
azt mondják antiszociális bunkó vagy, nincs hazád,
nincs honod. És, hogy már semmi nem érdekel.

Pedig jobban tanultál nálam
és nem is utáltad a tanáraid.
Nem köpted senki fülébe vágyaid,
ha nem teljesültek. Én ezt is csináltam.

S most azt mondják: Nem vágytál semmire,
nem akartál mást, csak ezt,
a hónapos szagod és ez a málha rohadt nagy kereszt.
Tudom kérni fogsz két százast - zsemleveknire.

Tegnap elfordítottam a fejem és futottam.
Ma odamentem hozzád, mondom: mi van Kefe?
Osztálytársak voltunk. Emlékszel e?
Féltem, hogy kizsebelsz, de csak egy ölelést kaptam.
Most azt mondják: Jó tanuló voltam.
De nálad nem jobb.
Emlékszel e?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-10-08 16:08:13
Utolsó módosítás ideje: 2014-10-08 16:08:13