Porból lettem

Szállnék könnyeden felettem,
de húsom földhöz tapaszt.
Kerub a lelkem - felsikolt -
s a mellem mögött ragad.
Súlyos a gravitáció,
vérem alvadt mocsár.
Dühöng a hang belőlem
Arcát rejti a homály.

Két világ határmezsgyéjén
inog a mérleg nyelve.
Szárnyalni szeretnék ugyan,
de lábam porral fedve.
Miféle anyagból gyúrtak,
hogy helyem itt nem lelem?
Köröttem nem vonz már semmi,
árválkodik a fejem.

Szobafogságra ítélten
a sűrű semmi mögé,
napjaim számlálatlanul
hullanak egymás fölé.
Foszlik a biokultúra,
s nincs új a nap alatt.
De vigaszom megtalálom
őrzőim szárnya alatt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-09-24 10:09:25
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-24 10:11:25