csak por

álmomban még néha a húsod emléke után harapok
belerángatóznak a foggyökerek sose gondoltad volna
mennyi gyűlölet fér egy ilyen kilakoltatott mellkasba
nem is sok csak olyan garzongyűlölet kicsi otthonos
harminc négyzetméterben is megvan minden ami kell
elvégre ez a mikrochipek és nanogyógyszerek kora
de hogy lehet hogy még a hiányod is csak ennyi

igazából csak az a langyos jövőtlen otthonosság kéne
csak az a te tejben puhított kenyérséged reggelire
vagy csak az hogy hiányozz de már az is csak néha
jön mint az előző lakó levelei idővel ez is elmarad
ilyen szédítő körgangos tátongásra neveltem magam
táguló világegyetem a mellkasom hathatósági pecséttel
két pitvar-kamra összkomforttól határ a csillagos ég

történetünk mint egy ikea katalógus csak ott néz ki úgy
a papíron a lakatlan konyhasziget és a valóságban már
nem azon se döntünk már meg senkit legfeljebb
egymás szegycsontját döngethetnénk záróra után
vágyok még vágyni a bőröd teremtésíze után hogy
az emléked olyan legyen még mindig mint a két
combod hegyesszögében az a tövises bozót

amiből a beleragadt állat csak vérezve vonítva
megvadulva tépheti ki magát de ennek is vége
annyi központozatlan szenvedély után valahogy
minden szarrágó mondat végén simán leül a pont
inakból húzott filigrán ágaid úgy ringatnak el este
mint a fekete gyereket alvótársa a gépkarabély
talán még nevet is adott neki ahogy én neked

lassanként gyűlöletté érlelsz végül is mindent
de a haragnak már nincsen foga a protézist meg
szégyelli a gyűlölet ha becsenget a te foteledbe ül
aztán azt is belepi a semmi még csak nem is szól
csak észrevétlen rátelepszik a semmilyen életek
boldogságbiztos multifiltere a pesti prolipor

te égő csipkebokor
meggyújtott csikkek
mind rajtam alszik el





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-09-21 17:30:52
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-21 20:24:21