Vészfék
Már megint a fogaid közé akadt a tépőzár,
már megint a halál angyalára vársz szorongva,
miközben körülötted lótuszkelyhek nyílnak.
Ne bízz a pisztolyban, könnyen elsül,
tudhatnád, a tumor kiújul.
Inkább takarítsd le a modortalanságot
a lisztes fők amulettjeiről.
Vagy trombitálj az ősz fürtöknek,
hátha az állatok orrából
szimatkorbácsot fonnak.
A kiszáradt csontok völgyében heversz,
oly elevenül, mint mikor
megszült jó anyád.
Lehet termetes a bánatod, ne bánd…
A pók tovább szövi hálóját, anélkül hogy közreműködnél,
középütt: a mészbe oltott turbános
aranyszáj olvasata.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-09-20 13:15:24
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-20 13:15:24
