külön(b)ül

arra várok, hogy az eszem jobban vágjon
ketté
önmagával együtt két féleszűvé hasítson
és a tudat alatt is a torz tükör mentén
ami szimmetriát hazudik
a szívet se hagyja épen
mert a test arra ferdül
de tompa, a gerinccel nehezen boldogul,
a töviskoszorú fűrészlapja mégis viszi
a mézeskalácsszív tükreit pengeként nyelem

osztódással
két ostobának adtam életet
mindkettő szökdel
nem lépeget
két bunkó mankó
támasztják egymást egy fal között
és méregetik ki a szebb
mert egymás átlagát képezték
összenőve csak profilban lehettek önmaguk
ezek a lehető legnagyobb felületen összenőtt torzszülött számi ikrek






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-09-20 07:28:23
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-20 07:28:23