killer

az apja bacsó volt
ő meg börtöntöltelék lett

még emlékszik az első pofonokra
meg az első éjszakára
amikor a szenesbe zárták

azóta fél a sötéttől
de a verést mindig is állta

és sokat kapott
az apjától a zsaruktól

meg mindenkitől
akikbe belekötött

volt hogy nem is védekezett
csak röhögött amíg verték

és röhögött akkor is
amikor ő ütött

nem tudja hogy miért
de élvezte a pofonokat
az ütéseket a rúgásokat
oda-vissza

az egész élete erről szólt

teste tele van forradásokkal

és azt is tudja
hogy egyszer majd agyonverik

ahogy ő az apját






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-09-11 19:25:58
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-11 21:00:58