Szerelem?



Karod, mint önző hinta
leláncolt, elragadott,
hűvös űrbe repített,
lúdbőrt reszketett lelkem.
Magamon összehúzlak,
betakarsz feslett kendő,
nincs fegyverem ellened,
elátkozott szerető.

Tépett vászonlelkemet,
eléd terítem magam,
taposs meg, szabad a tánc,
vagy simíts asztalodra!
Legyek, mint eldobott rongy,
sarokban sötét árnyad,
vagy fehér, vasalt dísze
ma esti vacsorádnak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-09-02 21:07:08
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-02 21:07:08