OLCSÓ FELOLDOZÁS

Búcsúcédulára még telik
az átlag magyarnak is, kinek üresség korgatja
beszűkült lelkét – élete már kapitalista melléktermék -
azért kiken, kifen egy százast hazafelé, hogy a pohárba
tegye, s hogy - előkelő, ostoba mecénásnak például -  
de érezze , legalább érezze magát,
valaminek .
Afféle átmeneti lelki megtisztulás ez,
annak is az ígérete csupán, de ha most rávetül
az istenek figyelme, ha lenne, persze,
bár ebben a világban, úgy tűnik, mintha
minden megeshetne,
szóval ártani nem árthat egy jó cselekedet,
valamilyen felekezet talán majd benyújt
egy keresetet pár piros-pontért abba
a mennyei irkába,ha már a régi büszkeség hiába ,
lehet még önérzetes, mint ember
a méltóságra.
Nagyvonalú, nézd, mindent megtesz, mit
a humán sikk kritériumainak gyűjteménye
épp  felvet, egy keserűre befizet
téged is barátom, ki a közterek delíriumos ködében tűröd,
ahogy magukba asszimilálnak  hátrányos helyzetek,
pedig lehet jobb szállásod,  ahol gondoznak
a valóban elhivatottak, s igaz szándék szerint,
mert ott főznek, fűtenek,
mosnak  rád, és forró fürdőt is vehetsz - sok nyugdíjas,
meg ingyenélő idejár helyetted is -, csak ott a szonda az
aperitif .

Vagyis  vesz egy percjegyet, hogy élvezd, barátom,
ahogyan lehet még neked az életet, ahogy
összeráznak a kortyok,érezd, milyen édes
a rothadás.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-09-01 12:39:06
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-29 23:28:08