Végh Tamás : Takarásban

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 1 napja
Farkas György 1 napja
Cservinka Dávid 1 napja
Filip Tamás 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Valyon László 2 napja
Szilasi Katalin 3 napja
Bátai Tibor 3 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 10 napja
Duma György 11 napja
DOKK_FAQ 12 napja
Csombor Blanka 15 napja
Tóth Gabriella 16 napja
Vadas Tibor 16 napja
Tamási József 17 napja
Zsigmond Eszter 20 napja
FRISS NAPLÓK

 A fény nem publikus 20 perce
Bátai Tibor 31 perce
Minimal Planet 1 órája
az univerzum szélén 1 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 1 órája
Jószándékú párbeszélgetés 3 órája
Ötvös Németh Edit naplója 18 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 19 órája
Gyurcsi 23 órája
A vádlottak padján 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
négysorosok 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
nélküled 3 napja
mix 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Végh Tamás
Takarásban

„Meghalt. De ennek nincs hírértéke
Elgépiesedett világunkban,
Hol a részvét is a győztesé lett,
S rátaposunk az elhullottra.”
/Ribka Zoltán: Az öreg csöves/







I.
Nézem a földet.
Fegyelmezett hangyaseregek
Menetelnek valami ismeretlen
Kényszernek engedve.
Minden kapavágás nyomán
Foszlik a boly, ám rövid tétovázás
Után, újra szalad, rohangál
Látszólag fejetlenül, de másnapra
Már újjáépített járatok, alagutak
Szelik át a kerti ösvényeket.
Dacol az emberrel, széllel,
Él, rendelt feladata szerint.
Összetartó, szorgalmas munkásként,
El nem hagyva a fáradtat,
Az öreget, az elmaradót, fogja,
Óvja a közösség minden elemét.
Nem magának épít, gyűjt és tartalékol.
Egy nagyobb,- látszólag érthetetlen cél-,
Megvalósítására fordítja erejét.
Legyűrhetetlen.
Naponta lerontod, s ő naponta épít.
Nem gyárt hozzá elméleteket
És korszakos, nagy eszmerendszerek
Pókhálóiban sem vergődik védtelenül.
Meghagyja ezt nekünk,
Fejlettebb, felsőbbrendűeknek.
Bokrosítsuk bátran poklainkat,
Hulljon csak a könny, verjen zápor,
S tépjen szét minden épített rendet
Bomba vagy eltitkolt összeesküvés,
Hibátlanul tálalt média-moslékkal
Teljen a tál, s az idő naponta,
És a feledés leplei lepjenek el
Bennünket leplezetlenül, s kérdőjelezzünk
Meg minden törekvést, mely önmagunk
Feltárására, utunk eredetére,  céljára irányul.
Nem kell nekünk a múlt-alap.
Zavarba ejtő lenne, ha mégis kiderülne,
Valami titkolt tény, kényes rendellenesség.

II.
Mindenütt teret nyertek az óvatos,
Illedelmesen tudományos, tapintatos
Megfogalmazások. Sehol egy határozott
Mozdulat, érveréssel megtámogatott,
Felvállalt állásfoglalás. Még a bizonyosnak
Látszó tényeket is susogva lengi át
A félelemből kinövő, óvatos megfontolás.
Legendátlanító esszék tompítják tovább
Az agyonszapult közgondolkodás
Véletlenül épen hagyott maradékát.
Szabad a pálya.
Sorskinövésedet, mint beteg szervet
Átoperálják, szabványosra alakítják,
Kényelmessé teszik, komfortossá,  
S nemzetközi fórumokon vállalhatóvá.
Nem válsz majd így gúny tárgyává,
Mert ugyan ámuldozva ki csodálná  
A szürke legújabb ányalatát.
Nincs benne semmi rendkívüli.
Hiszen te minden rendeletet kérdés,
Kétkedés nélkül elfogadsz, meghozol, aláírsz.
Sújtson, érintsen az hátrányosan bárkit.
Lehetetlenüljön el ott, ahol él, nem számít.
Csak a gépezet működjön hibátlanul.
A százszor oldalba rúgott valóság már
Flagelláns ostorcsapásaidba beleájult.
Nem látja többé, hogy múzeummá
Rendezed be maradék lehetőségeidet,
Hogy jó pénzért körbevezethesd
A külföldi látogatókat, bemutatván  
Elherdált, elodázott, álmainkat.
Azok, majd mosolyognak rád,
S megdicsérik a szokatlanul
Ízlésesen rendezett kiállítást.
És te, a mosolygó, eminens diák,
Meghatódva veszed át a bizonyítványt,
Melynek tanúsága szerint,
A tananyagot tökéletesen elsajátítván
E hagyományteremtő közösség
Teljes jogú tagjává váltál.
Szíved, arcod, takargatva
Óvatosan megtapogatod
Egyen zakód belső zsebében
Júdáspénzzel degeszre tömött,
Krokodilbőr pénztárcád.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-08-25 10:11:19
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-25 10:11:19


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-29 12:40   Napló: A fény nem publikus
2024-03-29 12:28   Napló: Bátai Tibor
2024-03-29 11:52   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 11:45   Napló: az univerzum szélén
2024-03-29 11:42   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 11:12   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-29 11:07   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-29 10:35   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 22:38   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 22:12   Napló: A fény nem publikus