Zuhanás


Utak, mint kutak
mélyek,
bársonyosak.
Köröttem moha,
csuszamlós,
vad, kusza
rejtelem.

Magányos félelmem,
reszketem
életem.
Egyedül lépkedek,
ó, milyen
meredek,
kutam.

Lelkem tűzvirág,
pislogó
gyertyaláng.
Féktelen zuhanok,
utánad
kapkodok,
hitem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-08-13 08:11:12
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-13 08:11:12