Munka vers

Unatkozom beoltanék valakit,
csodaszeres műanyag fecskendővel,
amitől a halott is kinyitja a csipáját.

Mostanában nem sérül meg senki,
visszeres lábat sem kell fáslizni,
szomorúvá válik ettől a lelkem.

Tevékenységi köröm beszűkül,
macska pupillaként nézz rám.
Túlcukrozott kávé az asztalon,
cigicsikkek bűzlenek hagyom.

Délután tisztára suvikszolok húsz szobát,
várva a szünetet mikor gyújthatok rá.
Ma megint nincs kedvem bájcsevegni,
Isteni kegy nem is várja el ezt senki.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-08-06 12:40:57
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-08 18:23:30